Ez az AOP-s sajt felénk (értsd: Normandia) valahogy kevésbé ismert, legalábbis nem láttam még soha, de a lyoni piacon megakadt rajta a szemem, olyan kis ígéretesnek tűnt. Én nem csalódtam, Gábornak kicsit keserű volt az utóíze, de másnap szendvicsben almával, salátával már semmi keserűt nem fedeztem fel benne, úgyhogy az is lehet, hogy az édes gyümölcslé, amit első nap ittunk mellé, felerősíti a keserűséget - ezt már egyébként más sajtoknál is észrevettem.
Pasztörizált tehéntejből készítik, és az AOC-s előírás szerint a tehénkéknek évente legalább 6 hónapig legelniük kell. Elsőre abszolút a Chaource ugrott be róla, ami az egyik kedvenc sajtom, és nem véletlen: ez is Champagne-Ardenne régióból származik, a Langres-fennsíkról. Méretre és formára egészen hasonlóak, de míg a Chaource-ot egy Camembert-hez hasonló fehér penészréteg borítja, addig a Langres erős sárga színű, és csak halványan látszik a fehér penész maradványa, mivel ez egy mosott sajt. A Chaource ráadásul egy határozottabb henger, és nincs annyi girbe-gurba vonala, míg a Langres kicsit ráncos, kicsit beesik a teteje, és akár szélesedhet is lefelé. A beesős tető - amit fontaine-nek, azaz kútnak neveznek - viszont nem válik hátrányára, sőt, erről híres: állítólag a helyiek pezsgőt vagy Marc de Champagne-t (törkölyből készült tömény) öntenek bele. Mi ezt a lépést kihagytuk.
Érdekesség, hogy sötétsárga színét az annatto fa (magyarul orleánfa) terméséből készült kivonatból kapja, ami mindaddig tök jól hangzik, amíg meg nem tudjuk, hogy a kivonatot E180b-nek becézik, egy piros ételfesték (amit meglepő módon leginkább sárga ételekben találunk). Ugyanakkor ismét tudatosítanunk kell, hogy nem minden E természetellenes. A Cheddart és a Brie-t is színezhetik vele, de talán még izgibb, hogy közép- és dél-amerikai indiánok testfestésre és rúzsként is használják, ezért rúzsfaként is ismert a fa. Fun fact: bár természetes színezék, körülbelül annyira allergén, mint a mesterségesek, érzékenyek figyelem.
Na de beszéljünk az élményről. Állagra is egészen hasonlít a Chaource-ra: közepe morzsásabb, szárazabb, a penész alatt krémesebb. Viszont ízre kevésbé lágy és krémes, kicsit keserűbb az utóíze, mint már írtam. Illata erős, de kellemes. A nagy helyi riválisa az Epoisses de Bourgogne, amit még nem kóstoltam (mert még sehol sem láttam...), de állítólag az ennél erősebb ízű.
A leggyakoribb méret a kicsi: 150 és 250 gramm között, ilyen volt a mienk is, de van közepes és nagy formátum is, akár 1300 grammig. A kicsit legalább 15 napig kell érlelni 95%-os páratartalmú pincében, a nagyobbakat tovább, és gyakran mossák le sós vízzel. Megfordítani azonban nem szabad. Itt nagyon szép interaktív folyamatábra is van a készítésről (: Nem sokan gyártják, összesen négy készítőt említ a hivatalos honlap, ebből egy fermier. Tavasztól őszig ajánlják.
Imádom, hogy minden valamirevaló sajtnak megvan a kis érdekessége, saját szexepilje, ami egyedivé teszi: ennek itt a mélyedés a tetején. Még a reklámját is erre építik.
Franciául tudóknak néhány recept is van, a kedvencem a fondü, aminek a hozzávalói között 3 kg Langres és 1 kg Chaource van - drága vacsora, de legalább 8 főre szól.
Fajta: Langres
Cég: ? (piacról, csomagolás nélkül)
Tej: tehén, pasztörizált
Súly: kb. 200 g
Ár: 4,5 euró körül (kb. 22 euró / kg)
Zsír: min. 50%
