jj 2012.01.04. 17:12

Petit Livarot

Ha már Franciaországban lakom, ki kéne használni, ugye. A küldetés a maradék három hónapban 50 sajtot végigkóstolni, lehetőleg tudományosan. Egyrészt hogy értsek a sajtokhoz, másrészt jó kis nyelvgyakorlat is, ha megírom ezeket a posztokat.

 

Az első áldozat a nagyon csinos Livarot, abból is egy kicsi. Nevét Livarot városkájáról kapta, a középkor óta létezik a fajta. Normandiában, viszonylag kis területen gyártják, tehéntejből, és legalább 3, de inkább 6-8 hétig érlelik. Állítólag májustól szeptemberig a legjobb, de máskor se rossz. Ez talán már túlzásnak tűnik nekem, de hát ki kéne próbálni májusban is. 

 

Magyarul talán "mosott" sajtnak nevezzük azokat a fajtákat, amiket főleg a gyártás korai szakaszában többször leöblítenek például sós vízben vagy akár valamilyen alkoholban. Így kontrollálják a kis baktériumokat, és ennek köszönhető, hogy a kéreg olyan, amilyen. Ez egy elég munkaigényes folyamat, ettől a sok gondoskodástól viszont még finomabb lesz a sajtunk. Ide most tennék egy szmájlit, de ez egy tudományos blog. 

 

Így néz ki csomagolásban: 

 

 

Ami feltűnik, hogy "hagyományos gyártás", AOP-s címke (azaz védett eredetű, Appellation d'origine protégée), és még az oroszlános címke szúrhat szemet, ami szerint Gourmandiában gyártották a sajtot. Ez gyakorlatilag a büszke normandiai élelmiszergyártók közös kis projektje, minőséget hivatott garantálni. 

 

És persze azt is látjuk, hogy egy sötétsárga sajtról van szó. 230 grammos, ez a Livarot minimális súlya, de akár 500 grammos is lehet.

 

Kibontva már jobban látszik a sajátos jegy, a csíkok:  

 

 

A kb. fél centi széles csíkok sásból készülnek, de előfordulhat papírból is, 3-5 fut egy gurigán, és eredeti célja a sajt összetartása volt, mivel zsírban viszonylag szegény fajtáról van szó. (Mondjuk a 40% elsőre nem tűnik annak, de nem volt ez mindig ennyi. A camembert 45.) Minden fromagerie, sajtkészítő más színű csíkokat használ, itt most egy zöld, két barna, majd tanulmányozok másokat is. A sávok miatt becézik ezredesként, franciául "colonel". 

 

A sást augusztusban, szeptemberben kell szedni, ilyenkor állítólag a sajtműhely összes dolgozója mozgósítva van: sást kell aratni, annyit, amennyi kitart egész évre. Egy-három hónapig szárítják a szálakat, kiszedik a rostos közepét, majd több órán keresztül forralják, mielőtt kézzel feltennék a sajtra. Ma már nem lenne fontos összetartani a sajtot, de a hagyományt továbbra is folytatják. 

 

A sötétsárga-narancsos külsejének kicsit ragacsosnak, nedvesnek kell lennie.

 

Megszegve ez a látvány tárul elénk: 

 

 

Az elsőre látszik, hogy a közepe tényleg nem olyan zsíros, állagra inkább egy száraz kecskesajtra emlékeztet, pedig tehéntejből készül... Szaga erősebb, mint az íze. Ebben még fejlődnöm kell, úgyhogy mások szavait használom: illata földes, virágos, szénára hasonlító, kicsit kénes, kicsit "állatszagú". Én még elég hidegen kóstoltam, egy órával fogyasztás előtt ki kéne venni a hűtőből... 

 

Állítólag egy robosztus vörösborral érdemes kísérni, de egy száraz cidre vagy egy korty calvados sem rossz hozzá. 

 

Az infók innen

 

Fajta: Petit Livarot
Cég: Fromagerie Thébault, Boissey (Calvados)
Tej: tehén
Súly: 230 g
Ár: 4 euró (17,39/kg), Carrefour 

 

Ma sokkal okosabb lettem. 

Címkék:francia tehén puha mosott normandia aop Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sajtol.blog.hu/api/trackback/id/tr723519613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása