Előrebocsátom, hogy ez egy csodálatos sajt! Nem őrült karakteres, mint egy roquefort, de pont azért bármilyen hangulatra jó, kezdőknek is. Az egyik legkevésbé erős kéksajt, a Fourme d'Ambert. A hozzá tartozó szlogen: Egy igazi dáma, lágy szívvel.
Aki eddig figyelt, annak már talán nem lesz meglepő, hogy a sajtot a származási helyéről, Ambert városkájáról nevezték el, amit Auvergne régióban találunk, visszafogott hegyek lábánál.
Kép a wikiről.
A nevének azonban nem ez az egyetlen érdekes része, a "fourme" ugyanis a latin "forma" szóból ered, és valószínű, hogy maga a francia "fromage" (és olasz "formaggio"), azaz "sajt" szó is ebből származik.
Sajnos az egész sajtról nincs saját fotóm, mert többnyire karikára szelve árulják, de itt egy kép róla egyben, szerintem elég impresszív. 1,5-2,5 kg-os tömbökben készül, a magassága 19 cm, az átmérője 13, tehát egy igen kecses teremtmény, "une grande Dame".
AOC-s, AOP-s, le van védve ahogy csak lehet. Gyönyörű füves réteken, 600-1600 méteren legelnek a tehénkék, akiktől begyűjtik a tejet, amit aztán leginkább pasztörizálva használnak fel, bár állítólag újra beindult a kézműves gyártás is, nyers tejből. Az én darabom pasztörizált. Az egyik legrégebbi francia sajtról van szó, talán már a rómaiak idejében is létezett. Állítólag nagyon hasonlít hozzá a Fourme de Montbrison, de hiszem, ha látom (: Na majd igyekszem beszerezni.
A begyűjtött tejet "érlelik", 32 fokra melegítik, és ebben a fázisban adják hozzá a Penicillium roquefortit, tehát úgy tűnik, hamarabb, mint a roquefort-nál. Hangsúlyozzák, hogy bár ugyanaz a neve, azért nem ugyanolyanok ezek a penészgombák a különböző sajtoknál. Biztosan igazat beszélnek. Ezután a roquefort-hoz egészen hasonló dolgok történnek a Fourme d'Ambert-ral, apró kockákra darabolják a (koagulánstól) zselészerűre szilárdult tejet, és kézzel formákba töltik. Sokkal magasabb, hosszúkásabb formákba, mint a roquefort. Rendszeresen forgatják, öblítik, pár nap múlva pedig eléri végleges formáját. Ekkor sózzák és érlelik. Nem pincében, csak egy átlagos teremben. Legalább 28 napig, de inkább 2 hónapig. Hogy igazi réten legeltetett tejből legyen, ajánlott májustól októberig fogyasztani, mint a legtöbb izgi sajtot. Nem jókor lakok itt...
Kívül egy vékony, egyenetlen réteg fedi, aminek színe szürkétől egészen a vörösesig változhat a penésztől függően. Belül "elefántcsontfehér", sűrű kék penészfoltokkal, amik néha kisebb üregeket képeznek. Ebben is azért találunk egyenes vonalakat, mert vékony tűkkel juttatnak levegőt a belsejébe sózás után. Nem morzsálódik, szépen lehet vágni.
Mint már írtam, nem egy erős ízű sajt, de azért márványsajt, így kissé sós, és megvan benne a "kékség-íz". A szájban olvad, nem tolakodik, kerek. Illata sem durva, tényleg az egyik legenyhébb a kékek között minden tekintetben. Mint a legtöbb sajtot, ezt is nagyon jól lehet édes dolgokkal párosítani, itt egy baracklekvárt kapott, szerette.
Franciául tudó elvetemülteknek íme egy tipikusan francia videó - nagyon cuki, hogy megszemélyesítik a sajtot, és egy női hang egyes szám első személyben beszél róla. Meg az egész nagyon "vegyük magunkat komolyan" francia, molinók elé beállított öltönyös mezőgazdászok, ez csak Franciaország lehet (:
Szuperrészletes infókért pedig erre a honlapra érdemes.
Fajta: Fourme d'Ambert
Cég: Reflets de France / Nouvelle Laiterie de la Montagne
Tej: tehén
Súly: 278 g
Ár: 2,36 euró (8,50 euró / kg - nagyon jó ár)
