Nagyon tudományosan választottam ezt a sajtot: csak ne folyjon szét a táskámban a repülőn. Szerencsére ennek megfelelt. Otthon ettük a nyócker közepén.
Nem sokat találni a neten erről a konkrét fajtáról, sem a fromagerie-ről, ahol készült, de azért összeszedem, amit lehet.
A neve azt jelenti, hogy szürke tomme a hegyekből. Hát igen, erre még talán magunktól is rájöttünk volna, szürkének biztosan szürke, és már valahogy ránézésre hegyi sajtnak tűnik. Na de beszéljünk arról, mi az a tomme. Rengeteg változata van, gyakorlatilag abban egyeznek, hogy kerekek és leginkább az Alpokból származnak. Na, ez erre a darabra máris nem igaz, ugyanis Givors mellett készítik, ami ugyan Rhône-Alpes, de valójában nincs nagy hegy a közelben. Ennyit a ránézésre hegyiségről. De azért Lyon környéke, és milyen sok sajtot választok véletlenül onnan.
Tehéntejből készül, sajnos pasztörizáltból, de abból egész évben - nyers tejből inkább tavasszal. A tomme-ok általában nem túl zsírosak, ez is csak 29%-os volt, mert tipikusan a vajkészítés vagy a zsírosabb sajtok után megmaradt, lefölözött tejből készítik. Praktikus, mert könnyű tárolni, nem romlik hamar, ezért is szerették annyira a hegyekben. Nagysága egész változatos lehet, ez csak egy 400 grammos példány volt, de akad 80 grammostól 12 kilósig minden, amit tomme-nak neveznek, úgyhogy nem a méret a lényeg. Állítólag mindig büdösek, és egy kemény, sokszor szürke, egyenetlen külső réteg fedi. Préselik, és egy másik tomme grise leírása alapján úgy alakul ki a külső réteg, hogy a rajta növő penészt kézzel dörzsölik időnként. Macskabundának (poils de chat) nevezik ezt a penészt, valószínűleg mert puha, hosszú és szürke. Szinte odabújna az ember egy ilyen penészes sajthoz! Sajnos a sok dörzsölés és érlelés miatt megkeményedik egy idő után. Általában 3-6 hónapig érlelik a tomme-okat. Sok a bizonytalanság, mert ugye konkrétan erre a fajtára nem találtam semmit, se a neten, se a nagyszerű sajtos könyvemben, amiről majd mesélek egyszer.
Kívül kemény, belül azonban egész puha, lyukacsos (ez is jellemző a tomme-okra). Kibontva egy macskaalom szaga csap meg minket, de egy idő után elszáll, az íze nem ennyire brutális, sőt. Az ajánlás szerint diós kenyérrel kell enni, és teljesen véletlenül pont azzal ettük, őrület. A kenyér az à table!-ból jött, a Széna térről.
Bevallom, megettem a szélét, eszerint a cuki poszt szerint (sajtevés for dummies, ajánlom szeretettel) nem kellett volna. Tanulok, tanulok.
Fajta: Tomme Grise des Monts
Cég: Bourdin
Tej: tehén, pasztörizált
Súly: 400 g
Ár: nem emlékszem, 4 euró valamennyi, jó ár-érték arány...
